2015. július 19., vasárnap

BIRTHDAY?! NEVER MIND

Birthday?! Never Mind




Hírtelen felriadtam az álmomból. Furcsa és zavaros volt minden. Pontosan nem tudom mi történt, de abban biztos vagyok, hogy nem fog megtörténni. 
   Reggel izgatottan ébredtem, hiszen nagy nap volt a mai. Ma lettem 18 éves. Tudom, a mi országunkban nem nagydolog, de azzal is tisztában vagyok, hogy Európában az. Furcsa, de örülök annak, hogy egy kicsit is, de már nagykorú vagyok. 
Tavaly ilyenkor még csak alig ismertük egymást a tagokkal és debütálásunk után nekem volt először a szülinapom, mégis megünnepeltük. Azon a napon talán életemben először voltam felhőtlenül boldog. 
  Komótosan baktattam ki a konyhába, ahol Jin hyung Rap Mon hyung segítségével épp a reggelinket készítette. Jin hyung barátságosan rám nézett:
  -Jó reggelt mi kis maknaenk!- és felém küldte az ugyancsak barátságos mosolyát.
  -Nektek is jó reggelt! Mit eszünk?
  -Majd ami lesz belőle- szólt bele a laeder. 
Kijelentésére nagyot nevettem, de Jin annyira nem díjazta. Dühösnek, sőt talán még egy kicsi félénkséget is láttam a szemében amikor NamJoonhoz fordult.
  -Bizonyára nélküled jobban sikerülne- mondta addigra már felbátorodva. Erre már mind a hárman felnevettünk. 
Röhögésünk beterítette szinte az egész dormot. Suga és J-Hope teljesen egyszerre kérdezték mi a röhögés tárgya, mikor már mindenkit kivertünk az ágyból a hangoskodásunkkal. Miután őket is beavattuk Jiminen kívül mindenki jót derült. Mindannyian néztük, Jimin hyung elaludt az asztalnál. Ezen még jobban röhögtünk. Miután mindannyian elcsendesedtünk, V törte meg a csendet:
  -Milyen programjaink vannak már?- hírtelen, csillogó szemekkel felnéztem mire mindenki tekintete rám szegeződött. Nem kérdeztek semmit és én sem mondtam semmit, mert kíváncsi voltam a válaszra.
  -Csak egy rádiós műsor, utána pedig egy mini fanmeet- mondta Rap Mon.
Már egyre érdekesebben telik ez a nap. Ugye nem válik valóra az álmom?!
   

   A rádiós műsor szokás szerint viccesen telt, voltak betelefonálok, akik agyon dicsértek minket illetve a kedvenceiket. Én egy fiatal lány hívását kaptam, akinek ráadásul én vagyok a biasa is. Hiába mondta, hogy mennyire jó vagyok és, hogy milyen jól nézek ki, a szülinapomat meg sem említette. Ezek után már egy kicsit szomorú lettem, de utána még sok vicc elsült, tehát végül nem maradtam rossz kedvű. 
  A fanmeet-en, mintha egy koncerten lennénk előadtunk pár számot aztán pedig játszottunk a rajongókkal. A végén pedig az elmaradhatatlan autogram osztás. Szerencsére rengeteg rajongó gyűlt össze, amiért nagyon hálásak is voltunk. Egyik oldalamon J-Hope hyung, másik oldalamon pedig TaeTae foglalt helyet. Voltak noona szerű lányok is, de akadtak kisebbek is. 
A legkisebb rajongónkkal V találta meg a legjobban a közös hangot, akiről a beszélgetés során kiderült, hogy TaeTae a kiszemeltje és, hogy tegnap volt a születésnapja. Megörültem, hátha eszébe jut valakinek, hogy milyen nap van ma.
  -TaeHyung oppa, mivel tegnap már betöltöttem a 7. születésnapomat, így már nemsokára utol is érlek, és akkor hozzád tudok menni. Megvársz? 
  -Ommo, hát egy ilyen aranyos kislánynak, hogy tudnék nemet mondani? Persze, hogy megvárlak, de kérlek, siess- mondta neki eszméletlen aranyosan V.
  -Hyung, csak óvatosan a szavakkal- suttogtam neki ügyelve arra, hogy senki ne hallja rajta kívül. 
  -De tényleg siess, mert én is öregszem- tette hozzá Tae, majd egy puszit nyomott a kislány homlokára. 
Rengeteg ajándék gyűlt össze mindenkinél, kaptunk plüssöket, leveleket. Az egyik rajongó a lelkemre kötötte, hogy mindenképp holnap bontsam ki. Furcsának találtam, de a rajongókért bármit. 


   Amikor visszaértünk a dormba, mindenki csinált egy gyors selcat az ajándékaival és tette is fel a banda SNS fiókjára. Én még csak ekkor vettem észre, hogy azért van, aki nem felejtett el, hiszen akadt olyan plüss, amire az volt írva, hogy ’BOLDOG SZÜLINAPOT’. Kaptam egy két aranyos fan made dolgot is, ami szintén a születésnapomra készült. Így nagyon boldogan léptem a többiekhez, akik egymásnak mutogatták az ajándékokat. Hát igen ezek olyan dolgok, amiket másfél év után sem szoktunk még meg. 
  -TaeHyung hallottam becsajoztál. Mikor mutatod, be a jövőbelid?- nevetett fel Jimin.
Suga kérdőn nézett körbe, mikor megakadt a szeme a kezembe tartott szülinapi plüssön. 
  -Beavatna valaki engem is? Mondjuk Kookie, te úgy is mellette ültél nem?- kérdezte Suga
  -Hát hogyne- kezdtem, de hirtelen röhöghetnékem támadt- szóval volt egy aranyos kislány, aki a nővérével jött, és mint kiderült ő is ismer minket, sőt V a kedvence. Megígérte neki, hogy megvárja, és amikor felnő, elveszi feleségül. Majd egy homlok puszival elváltak.- vigyorogva mutattam V-re aki hirtelen rám csapott, majd ő is nagy nevetésbe kezdett. Még meséltek pár érdekes, aranyos, vicces sztorit majd Jin hyung elindult a konyhába, hogy készítsen valamit vacsorára. Mindenki elindult a saját szobájába kivéve Jimint és J-Hope-ot, akiknek most jutott az eszükbe, hogy pont egy hete kihívták egymást egy szkander versenyre. Komolyan ilyenekre emlékeznek, de a szülinapomra nem? Nem baj, biztos majd vacsoránál.
Jimin és HoSeok elkezdtek készülődni (?) a mérkőzésre, V kereste a telefonját, mert szerinte az létfontosságú egy ilyen komoly párbajhoz, Jin nagyban ügyködött a konyhában, én pedig bementem a szobámba lepihenni.

   Jin kopogása ébresztett fel, mert egy kicsit bealudtam. Kimentem az étkezőbe, ahol már mindenki elfoglalta a helyét. Furcsa volt minden, hiszen nem hogy fel sem köszöntöttek, de még csak hozzám sem szóltak. 5 perc, 10 perc, csak telt az idő, de semmi. Elgondolkodtam. Igen nagy valószínűséggel a rémálmom valóra vált. 
Hátrahagyva az eddig széttúrt ételt felálltam 
  -Én végeztem- majd kicsit halkabbra vettem az indulatos hangerőmből- mindennel.
Bevonultam a szobámba és hangosan becsaptam az ajtót, bedugtam a fülhallgatóm és csak néztem ki a fejemből.

   ’-Sajnálom, de fontosabb dolgok is vannak a szülinapodnál- hangoztatta NamJoon.
    -Mégis mi? Hiszen mind a barátaimnak tartjátok magatokat. Bármikor eltudnám mondani, mikor     van a szülinapotok, de ti nem? Az hogy lehet?- kezdtem kiakadni. 
    -Minden- mondták egyszerre’

   Ezeken a szavakon gondolkodtam mikor megjelent előttem egy személy. Sötét volt, de a hangja alapján így is betudtam azonosítani, hogy Jimin volt az.
  -Mi a baj? Még csak be sem fejezted az evést. Beteg vagy?- aggodalmaskodott, mire elegem lett és elfordultam. Vette az adást és kiment.
Olyan 11 lehetett, amikor megint hallottam, hogy nyílik az ajtó. Nem jött beljebb onnan bámult. 
  -Alszol már?- kérdezte Hobi.- Gondolom nem, mert nagyon mozogsz. Miért nem jössz beszélgetni velünk?
  -Ugyan minek?
Hoseoknak több sem kellett, beljebb jött:
  -Képzeld, akármennyire is próbáltam nem tudtam legyőzni Jiminiet. Szerintem V neki szurkolt azért. Szerintem csalt, bár nem tűnt annak- nevetett saját magán.- Tényleg nem akarsz beszélni? Akkor jó éjt Jungkookie- majd egy gyengéd puszit lehelt az arcomra. Elmosolyodtam, hiszen tényleg úgy éreztem, hogy mi nagyon jó barátok lettünk, de mégis szomorú voltam.

   Másnap reggel furcsa zajokra lettem figyelmes, rögtön kaptam is a telefonom után, hogy megnézzem mennyi az idő. 10:30????? Az hogy lehet? Nem szokták engedni, hogy ilyen sokat aludjunk.
  Ahogy kiértem rögtön V mosolygós fejével találtam szemben magam.
  -Jó reggelt álomszuszék, kialudtad magad?
  -Minden okés?- kérdezte Suga előző kérdésre meg sem várva a választ.
  -Nem- válaszom egyszerű és lényegre törő volt.
Pár másodperc múlva egy nagy bumm történ és minden fele hulltak a konfettik. Csak nem…. 
  -Boldog szülinapot~, Boldog szülinapot~, Boldog szülinapot Kookie~, boldog szülinapot~- énekelték.
  -De hisz az tegnap volt- értetlenkedtem
  -Nézd meg a telefonod te hülye. Ma van szeptember 1-je. Hivatalosan is vége a nyárnak.- magyarázta J-Hope.
Gyorsan előkaptam a készülékem és igaza volt. Szóval akkor tegnap még csak augusztus volt és én voltam a hülye. Annyira nyomorékul viselkedtem velük.
  -Úristen Hyung és és Jimin-ah, annyira sajnálom, hogy olyan bunkó voltam veled és veletek is. Én tényleg nagyon sajnálom- biggyesztettem le a fejem.
Mindannyian körém gyűltek és ugráltak örömükben. Hogy minek örültek azt nem tudom, de végül az örömük nevetésbe torkollott és utána már mind azon nevettünk, hogy mennyire béna vagyok.