Birthday?! Never Mind

Hírtelen felriadtam az álmomból. Furcsa és zavaros volt minden. Pontosan nem tudom mi történt, de abban biztos vagyok, hogy nem fog megtörténni.
Reggel izgatottan ébredtem, hiszen nagy nap volt a mai. Ma lettem 18 éves. Tudom, a mi országunkban nem nagydolog, de azzal is tisztában vagyok, hogy Európában az. Furcsa, de örülök annak, hogy egy kicsit is, de már nagykorú vagyok.
Tavaly ilyenkor még csak alig ismertük egymást a tagokkal és debütálásunk után nekem volt először a szülinapom, mégis megünnepeltük. Azon a napon talán életemben először voltam felhőtlenül boldog.
Komótosan baktattam ki a konyhába, ahol Jin hyung Rap Mon hyung segítségével épp a reggelinket készítette. Jin hyung barátságosan rám nézett:
-Jó reggelt mi kis maknaenk!- és felém küldte az ugyancsak barátságos mosolyát.
-Nektek is jó reggelt! Mit eszünk?
-Majd ami lesz belőle- szólt bele a laeder.
Kijelentésére nagyot nevettem, de Jin annyira nem díjazta. Dühösnek, sőt talán még egy kicsi félénkséget is láttam a szemében amikor NamJoonhoz fordult.
-Bizonyára nélküled jobban sikerülne- mondta addigra már felbátorodva. Erre már mind a hárman felnevettünk.
Röhögésünk beterítette szinte az egész dormot. Suga és J-Hope teljesen egyszerre kérdezték mi a röhögés tárgya, mikor már mindenkit kivertünk az ágyból a hangoskodásunkkal. Miután őket is beavattuk Jiminen kívül mindenki jót derült. Mindannyian néztük, Jimin hyung elaludt az asztalnál. Ezen még jobban röhögtünk. Miután mindannyian elcsendesedtünk, V törte meg a csendet:
-Milyen programjaink vannak már?- hírtelen, csillogó szemekkel felnéztem mire mindenki tekintete rám szegeződött. Nem kérdeztek semmit és én sem mondtam semmit, mert kíváncsi voltam a válaszra.
-Csak egy rádiós műsor, utána pedig egy mini fanmeet- mondta Rap Mon.
Már egyre érdekesebben telik ez a nap. Ugye nem válik valóra az álmom?!

Hírtelen felriadtam az álmomból. Furcsa és zavaros volt minden. Pontosan nem tudom mi történt, de abban biztos vagyok, hogy nem fog megtörténni.
Reggel izgatottan ébredtem, hiszen nagy nap volt a mai. Ma lettem 18 éves. Tudom, a mi országunkban nem nagydolog, de azzal is tisztában vagyok, hogy Európában az. Furcsa, de örülök annak, hogy egy kicsit is, de már nagykorú vagyok.
Tavaly ilyenkor még csak alig ismertük egymást a tagokkal és debütálásunk után nekem volt először a szülinapom, mégis megünnepeltük. Azon a napon talán életemben először voltam felhőtlenül boldog.
Komótosan baktattam ki a konyhába, ahol Jin hyung Rap Mon hyung segítségével épp a reggelinket készítette. Jin hyung barátságosan rám nézett:
-Jó reggelt mi kis maknaenk!- és felém küldte az ugyancsak barátságos mosolyát.
-Nektek is jó reggelt! Mit eszünk?
-Majd ami lesz belőle- szólt bele a laeder.
Kijelentésére nagyot nevettem, de Jin annyira nem díjazta. Dühösnek, sőt talán még egy kicsi félénkséget is láttam a szemében amikor NamJoonhoz fordult.
-Bizonyára nélküled jobban sikerülne- mondta addigra már felbátorodva. Erre már mind a hárman felnevettünk.
Röhögésünk beterítette szinte az egész dormot. Suga és J-Hope teljesen egyszerre kérdezték mi a röhögés tárgya, mikor már mindenkit kivertünk az ágyból a hangoskodásunkkal. Miután őket is beavattuk Jiminen kívül mindenki jót derült. Mindannyian néztük, Jimin hyung elaludt az asztalnál. Ezen még jobban röhögtünk. Miután mindannyian elcsendesedtünk, V törte meg a csendet:
-Milyen programjaink vannak már?- hírtelen, csillogó szemekkel felnéztem mire mindenki tekintete rám szegeződött. Nem kérdeztek semmit és én sem mondtam semmit, mert kíváncsi voltam a válaszra.
-Csak egy rádiós műsor, utána pedig egy mini fanmeet- mondta Rap Mon.
Már egyre érdekesebben telik ez a nap. Ugye nem válik valóra az álmom?!
A rádiós műsor szokás szerint viccesen
telt, voltak betelefonálok, akik agyon dicsértek minket illetve a kedvenceiket.
Én egy fiatal lány hívását kaptam, akinek ráadásul én vagyok a biasa is. Hiába
mondta, hogy mennyire jó vagyok és, hogy milyen jól nézek ki, a szülinapomat
meg sem említette. Ezek után már egy kicsit szomorú lettem, de utána még sok
vicc elsült, tehát végül nem maradtam rossz kedvű.
A fanmeet-en, mintha egy koncerten
lennénk előadtunk pár számot aztán pedig játszottunk a rajongókkal. A végén
pedig az elmaradhatatlan autogram osztás. Szerencsére rengeteg rajongó gyűlt
össze, amiért nagyon hálásak is voltunk. Egyik oldalamon J-Hope hyung, másik
oldalamon pedig TaeTae foglalt helyet. Voltak noona szerű lányok is, de akadtak
kisebbek is.
A legkisebb rajongónkkal V találta meg a legjobban a közös hangot, akiről a
beszélgetés során kiderült, hogy TaeTae a kiszemeltje és, hogy tegnap volt a
születésnapja. Megörültem, hátha eszébe jut valakinek, hogy milyen nap van ma.
-TaeHyung oppa, mivel tegnap már
betöltöttem a 7. születésnapomat, így már nemsokára utol is érlek, és akkor
hozzád tudok menni. Megvársz?
-Ommo, hát egy ilyen aranyos
kislánynak, hogy tudnék nemet mondani? Persze, hogy megvárlak, de kérlek,
siess- mondta neki eszméletlen aranyosan V.
-Hyung, csak óvatosan a szavakkal-
suttogtam neki ügyelve arra, hogy senki ne hallja rajta kívül.
-De tényleg siess, mert én is öregszem-
tette hozzá Tae, majd egy puszit nyomott a kislány homlokára.
Rengeteg ajándék gyűlt össze mindenkinél, kaptunk plüssöket, leveleket. Az
egyik rajongó a lelkemre kötötte, hogy mindenképp holnap bontsam ki. Furcsának
találtam, de a rajongókért bármit.
Amikor visszaértünk a dormba, mindenki
csinált egy gyors selcat az ajándékaival és tette is fel a banda SNS fiókjára.
Én még csak ekkor vettem észre, hogy azért van, aki nem felejtett el, hiszen
akadt olyan plüss, amire az volt írva, hogy ’BOLDOG
SZÜLINAPOT’. Kaptam egy két aranyos fan made dolgot is, ami szintén a
születésnapomra készült. Így nagyon boldogan léptem a többiekhez, akik
egymásnak mutogatták az ajándékokat. Hát igen ezek olyan dolgok, amiket másfél
év után sem szoktunk még meg.
-TaeHyung hallottam becsajoztál. Mikor
mutatod, be a jövőbelid?- nevetett fel Jimin.
Suga kérdőn nézett körbe, mikor megakadt a szeme a kezembe tartott szülinapi
plüssön.
-Beavatna valaki engem is? Mondjuk
Kookie, te úgy is mellette ültél nem?- kérdezte Suga
-Hát hogyne- kezdtem, de hirtelen
röhöghetnékem támadt- szóval volt egy aranyos kislány, aki a nővérével jött, és
mint kiderült ő is ismer minket, sőt V a kedvence. Megígérte neki, hogy
megvárja, és amikor felnő, elveszi feleségül. Majd egy homlok puszival
elváltak.- vigyorogva mutattam V-re aki hirtelen rám csapott, majd ő is nagy
nevetésbe kezdett. Még meséltek pár érdekes, aranyos, vicces sztorit majd Jin
hyung elindult a konyhába, hogy készítsen valamit vacsorára. Mindenki elindult
a saját szobájába kivéve Jimint és J-Hope-ot, akiknek most jutott az eszükbe,
hogy pont egy hete kihívták egymást egy szkander versenyre. Komolyan ilyenekre emlékeznek, de a
szülinapomra nem? Nem baj, biztos majd vacsoránál.
Jimin és HoSeok elkezdtek készülődni (?) a mérkőzésre, V kereste a telefonját,
mert szerinte az létfontosságú egy ilyen komoly párbajhoz, Jin nagyban
ügyködött a konyhában, én pedig bementem a szobámba lepihenni.
Jin kopogása ébresztett fel, mert egy
kicsit bealudtam. Kimentem az étkezőbe, ahol már mindenki elfoglalta a helyét. Furcsa
volt minden, hiszen nem hogy fel sem köszöntöttek, de még csak hozzám sem
szóltak. 5 perc, 10 perc, csak telt az idő, de semmi. Elgondolkodtam. Igen nagy
valószínűséggel a rémálmom valóra vált.
Hátrahagyva az eddig széttúrt ételt felálltam
-Én végeztem- majd kicsit halkabbra
vettem az indulatos hangerőmből- mindennel.
Bevonultam a szobámba és hangosan becsaptam az ajtót, bedugtam a fülhallgatóm
és csak néztem ki a fejemből.
’-Sajnálom, de fontosabb dolgok is vannak a szülinapodnál- hangoztatta
NamJoon.
-Mégis mi? Hiszen mind a barátaimnak
tartjátok magatokat. Bármikor eltudnám mondani, mikor van a szülinapotok, de ti nem? Az hogy
lehet?- kezdtem kiakadni.
-Minden- mondták egyszerre’
Ezeken a szavakon gondolkodtam
mikor megjelent előttem egy személy. Sötét volt, de a hangja alapján így is
betudtam azonosítani, hogy Jimin volt az.
-Mi a baj? Még csak be sem fejezted az
evést. Beteg vagy?- aggodalmaskodott, mire elegem lett és elfordultam. Vette az
adást és kiment.
Olyan 11 lehetett, amikor megint hallottam, hogy nyílik az ajtó. Nem jött
beljebb onnan bámult.
-Alszol már?- kérdezte Hobi.- Gondolom
nem, mert nagyon mozogsz. Miért nem jössz beszélgetni velünk?
-Ugyan minek?
Hoseoknak több sem kellett, beljebb jött:
-Képzeld, akármennyire is próbáltam nem
tudtam legyőzni Jiminiet. Szerintem V neki szurkolt azért. Szerintem csalt, bár
nem tűnt annak- nevetett saját magán.- Tényleg nem akarsz beszélni? Akkor jó
éjt Jungkookie- majd egy gyengéd puszit lehelt az arcomra. Elmosolyodtam,
hiszen tényleg úgy éreztem, hogy mi nagyon jó barátok lettünk, de mégis szomorú
voltam.
Másnap reggel furcsa zajokra lettem
figyelmes, rögtön kaptam is a telefonom után, hogy megnézzem mennyi az idő.
10:30????? Az hogy lehet? Nem szokták engedni, hogy ilyen sokat aludjunk.
Ahogy kiértem rögtön V mosolygós
fejével találtam szemben magam.
-Jó reggelt álomszuszék, kialudtad
magad?
-Minden okés?- kérdezte Suga előző kérdésre
meg sem várva a választ.
-Nem- válaszom egyszerű és lényegre
törő volt.
Pár másodperc múlva egy nagy bumm történ és minden fele hulltak a konfettik.
Csak nem….
-Boldog szülinapot~, Boldog szülinapot~,
Boldog szülinapot Kookie~, boldog szülinapot~- énekelték.
-De hisz az tegnap volt- értetlenkedtem
-Nézd meg a telefonod te hülye. Ma van
szeptember 1-je. Hivatalosan is vége a nyárnak.- magyarázta J-Hope.
Gyorsan előkaptam a készülékem és igaza volt. Szóval akkor tegnap még csak
augusztus volt és én voltam a hülye. Annyira nyomorékul viselkedtem velük.
-Úristen Hyung és és Jimin-ah, annyira
sajnálom, hogy olyan bunkó voltam veled és veletek is. Én tényleg nagyon
sajnálom- biggyesztettem le a fejem.
Mindannyian körém gyűltek és ugráltak örömükben. Hogy minek örültek azt nem
tudom, de végül az örömük nevetésbe torkollott és utána már mind azon
nevettünk, hogy mennyire béna vagyok.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése